Nem hittem volna, hogy ilyen szépség tárul majd elém… csak mentem, kaptattam fölfelé.
Aztán a kilátópontra érve megdöbbentett amit láttam!
Azóta is sokszor eszembe jut az a hajnal. Az a BOLDOGSÁG.
Főleg, ha nem pont úgy alakulnak a dolgaim, ahogyan szeretném. Ha valamitől elszomorodom.
De miért is ?
Hiszen már tapasztalatból tudom, hogy akkor és úgy élhetem örömben az életem, ha a mindennapjaimat pozitív élményekkel töltöm meg.Leginkább elvárások nélkül, spontán… mert az a hajnal adott egy új életfelfogást, amihez ragaszkodnom kellene, hiszen csupa jót hoz! Minden úgy jó ahogy van!
“A boldogtalanság egyik kulcsa a tucatnyi elvárás. Elvárások a világ, és mások felé. A fejekben megszülető “ilyennek vagy olyannak kellene lenni” mondatok… elvárt érzések, tettek… mert míg az elvárt dolgokat hiányolod, addig észre sem veszed az apró, de hatalmas csodákat, amit a világ és mások nyújtanak feléd… ne várd el, hogy süssön a nap, ne essen az eső. (H. F.)“
